NÉV¶

ÁTTEKINTÉS¶

VERZIÓ¶

LEÍRÁS¶

A bc ezen implementációja sok bővítéssel rendelkezik a POSIX standardhoz képest. Parancssor opcióval megadható, hogy a program ezeknél figyelmeztessen, vagy dobja vissza őket. Ez a dokumentum az ezen feldolgozó által elfogadott nyelvet írja le. A kiterjesztések természetesen jelölésre kerülnek.

OPCIÓK¶

-l

Definiálja a standard matematikai könyvtárat.

-w

Figyelmeztet a POSIX bc-hez képest használt kiterjesztésekre.

-s

Csak a pontos POSIX bc nyelvet dolgozza fel.

SZÁMOK¶

 .000001 számnak a hossza és a léptéke is 6.
míg az 1935.000 számnak a hossza 7, a léptéke 3.

VÁLTOZÓK¶

Négy speciális változó van, scale, ibase, obase, és last. A scale azt definiálja, hogy néhány művelet a tizdes pont után hány számjegyet használjon. A scale alapértelmezett értéke 0. Az ibase és az obase definiálja a bemeneti és a kimeneti számrendszer konverziót. Az alapértelmezett számrendszer mind a bemenetre, mind a kimenetre 10-es. A last (kiterjesztés) változóban az utolsó kiírt érték szerepel. Ez később kerül részletezésre. Ezeknek vátlozóknak lehet értéket adni, de kifejezésben is használhatóak.

MEGJEGYZÉS¶

KIFEJEZÉSEK¶

Egy egyszerű kifejezés egy konstans. A bc a konstanst az ibase változóban megadott bemeneti számrendszer szerint decimális számmá konvertálja. (Kivétel a függvényeknél.) Az ibase érvényes értékei 2-től 16-ig terjednek. Ezen a határon túli értéket megadva az ibase változónak, a változó értéke 2 vagy 16 lesz. A bemenő számok a 0-9-ig és az A-F-ig terjedő karaktereket tartalmazhatják. (Megjegyzés: Nagybetűknek kell lenniük. A kisbetűk a változóknak vannak fenntartva.) Az egy számjegyű számoknak mindig a számjegy az értéke, az ibase változótól függetlenül (pl.: A = 10). A több számjegyű számoknál a bc az ibase-nél nagyobb számjegyeket bc - 1-re cseréli. Ezáltal, a FFF mindig a lehetó legnagyobb háromjegyű számot jelenti.

A teljes kifejezések hasonlóak a többi magas szintű nyelvben levőkhöz. Mivel csak egyetlen típusú szám van, nincs szabály a típusok keverésének kezelésére. Minden kifejezésnek van egy pontossága. Ez az eredeti számokból, az elvégzett műveletekból és még sok egyébből tevődik össze, az értéke a scale változóban található. Ezen változó legális értékei a 0-tól a C nyelvben egész számnak megadható legnagyobb értékig terjednek.

Itt következik a legalis kifejezések leírása, az "expr" a teljes kifejezésre, a "var" pedig egy egyszerű, vagy egy tömb változóra vonatkozik. Egy egyszerű változóra a

- expr

Az eredmény a kifejezés negáltja.

++ var

A változó értéke eggyel nő, és az eredmény a változó új értéke lesz.

-- var

A változó értéke eggyel csökken, és az eredmény a változó új értéke lesz.

var ++

A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke nő eggyel.

var --

A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke csökken eggyel.

expr + expr

Az eredmény a két kifejezés összege.

expr - expr

Az eredmény a két kifejezés különbsége.

expr * expr

Az eredmény a két kifejezés szorzata.

expr / expr

Az eredmény a két kifejezés hányadosa. Az eredmény pontosságát a scale változó értéke határozza meg.

expr % expr

Az eredmény a "maradék", amely a következőképpen kerül kiszámolásra. Az a%b kiszámolásához először, kiszámolásra kerül az a/b, scale számjegyre. Az eredmény a következőképpen adódik: a-(a/b)*b, a pontossága a scale+scale(b) és scale(a) közül a nagyobb lesz. Ha a scale egyenlő nullával, vagy mindkét kifejezés egész, a maradék is egész lesz.

expr ^ expr

Az eredmény az első kifejezés a másodikra emelve. A második kifejezésnek egésznek kell lennie. (Ha a második kifejezés nem egész, egy figyelmeztetés generálódik, és az érték egész értékre csonkolódik.) Az eredmény pontossága scale lesz, ha a kitevő negatív. Ha a kitevő pozitív, az eredmény pontossága az első kifejezés pontosságának és a kitevő értékének a szorzata és - az első kifejezés és a scale változó értéke közül a nagyobb - közül a kisebb lesz. (Pl. scale(a^b) = min(scale(a)*b, max( scale, scale(a))).) Megjegyezendő, hogy az expr^0 mindig 1 értékkel tér vissza.

( expr )

Ez megváltoztatja a kifejezés kiértékelésének standard precedenciáját.

var = expr

A változó értéke a kifejezés lesz.

var <op>= expr

Ez ekvivalens a "var = var <op> expr" kifejezéssel, azzal a kivétellel, hogy a "var" rész csak egyszer értékelődik ki. Ez akkor okozhat különbséget, ha a "var" egy tömb.

A relációs kifejezések speciális kifejezés fajták, amelyek mindig 0-t, vagy 1-et adnak vissza, 0-át, ha a reláció hamis, és 1-et, ha igaz. Ezek bármilyen legális kifejezésben megjelenhetnek. (A bc POSIX változatában, hogy a relációs kifejezések csak if, while és for utasításokban szerepelhetnek, illetve csak egy tesztelésük lehetséges.) A relációs operátorok a következők:

expr1 < expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, mint az expr2.

expr1 <= expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, vagy egyenlő, mint az expr2.

expr1 > expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, mint az expr2.

expr1 >= expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, vagy egyenlő, mint az expr2.

expr1 == expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 egyenlő az expr2-vel.

expr1 != expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nem egyenlő az expr2-vel.

A boolean műveletek is legálisak. ( A POSIX bc-ben nincsenek boolean műveletek.) Minden boolean műveletnek az értéke 0, vagy 1 (hamis, vagy igaz), mint a relációs műveleteknél. A boolean műveletek a következőek:

!expr

Az eredmény 1, ha a kifejezés 0.

expr && expr

Az eredmény 1, ha a mindkét kifejezés nem 0.

expr || expr

Az eredmény 1, ha a bármelyik kifejezés nem 0.

A kifejezések precedenciája a következő (alacsonytól a magas felé):

|| operátor, balról asszociatív
&& operátor, balról asszociatív
! operátor, nem asszociatív
Relációs operátorok, balról asszociatív
Értékadó operátor, jobbról asszociatív
+ és - operátorok, balról associative
*, / és % operátorok, balról asszociatív
^ operátor, jobbról asszociatív
unáris - operátor, nem asszociatív
++ és -- operátorok, nem asszociatív

Ez a precedencia úgy van megválasztva, hogy a POSIX bc alá programok is korrekten fussanak. Emiatt, a relációs és logikai operátorokat az értékadó operátoroknál néha szokatlan eredmény is kijöhet. Lásd a következő kifejezést:

A legtöbb C programozó ezt úgy értelmezi, hogy a "3 < 5" (az értéke 1) kerül az "a" változóba. A bc itt a következőt csinálja, hozzárendeli a 3-at az "a" változóhoz, majd a 3-at összehasonlítja az 5-tel. A legjobb, hogyha értékadó operátort használsz relációs, és logikai operátorokkal, akkor használsz zárójeleket.

Van néhány egyéb speciális kifejezés, amelyet még a bc nyújt. Ezek a felhasználó által definiálható függvények, és a standard függvények hívása. Ezek a következő alakban jelennek meg: name(parameters) A függvényekhez lásd még a felhasználó által definiált függvények fejezetet. A standard függvények a következőek:

length ( expression )

A length függvény értéke a kifejezésben megadott szám értékes jegyeinek száma.

read ( )

A read függvény (kiterjesztés) beolvas egy számot a szabványos bemenetről, függetlenül attól, hogy a függvény hol található. Figyelmeztetés: ez problémát okozhat, ha mind a program, mind az adatok a standard bementről jönnek. A legjobb, ha ezt a függvényt csak előre megírt programoknál használjuk, amely adatokat kér a felhasználótól, de nem engedi meg, hogy a felhasználó program kódot is beírjon. A read függvény értéke a szabványos bemenetről beolvasott szám értéke, az ibase változó értékét, mint számrendszert használva a konverzió alapjául.

scale ( expression )

A scale függvény értéke a kifejezés tizedespont mögött szereplő számjegyeinek száma.

sqrt ( expression )

Az sqrt függvény értéke a kifejezés értékének a négyzetgyökével egyenlő. Ha a kifejezés negatív, egy futási hiba generálódik.

UTASÍTÁSOK¶

expression

Ez az utasítás kétféle képpen is megjelenhet. Az egyik, mikor a kifejezés "<változó> <értékadás> ...", ez egy értékadási utasítás. Ha a kifejezés nem értékadási utasítás, akkor kiértékelése után kapott eredmény kiírásra kerül a szabványos kimenetre. A szám kiírása után egy újsor is kiírásra kerül. Például, az "a=l" egy értékadási utasítás, míg az "(a=l)" egy kifejezés, amelyben van egy értékadás. Minden szám az obase változóban tárolt számrendszer alapján kerül kiírásra. Az obase változó legális értékei 2-től a BC_BASE_MAX konstansban tárolt értékig mehetnek. (Lásd még a HATÁRÉRTÉKEK fejezetet.) A 2-estől a 16-os számrendszerig a számok kiírása a szokásos módon történik. 16-osnál nagyobb számrendszereknél a bc több karakterből álló számjegyeket használ, ahol minden magasabb számrendszerbeli számjegynek a tizes számrendszerbeli számképe íródik ki. A több karakteres számjegyeket egymástól a program szóközökkel választja el. Minden számjegy annyi karakterből áll, amennyi az "obase-1" szám kiírásához kell, 10-es számrendszerben. Mivel a számok változó pontosságúak, előfordulhat, hogy néhány szám kiírása nem fér ki egy sorba. Ezeket a hosszú számokat a program sorokra tördeli, a sorok végén egy-egy "\" karakterrel. Az egy sorba kiírt karakterek maximális száma 70. A bc interaktivitása miatt, az utolsó kiírt számot eltárolja egy speciális változóban. Így az utoljára kiírt szám megkapásához nem szükséges újra leírni az egész kifejezést, hanem csak a last változó értékét kell előszedni. A last változónak értéket is lehet adni, ez esetben a benne tárolt utolsó érték egyszerűen felülíródik. Ez az érték addig marad meg benne, amíg a következő szám kiírásra nem kerül, vagy más értéket nem adnak neki. (Némelyik implementáció megengedi, hogy a last változóra egy egyedüli ponttal ("."), amely nem része számnak, hivatkozzunk.)

string

A string a kimenetre íródik ki. A stringek idézőjellel kezdődnek, és bármilyen karaktert tartalmazhatnak a következő idézőjelig. Egyetlen karakter sem kerül értelmezésre, még az újsor karakter sem. A string kiírása után nem íródik ki újsor karakter.

print list

A print utasítás (kiterjesztés), a kiírás egy újabb módozatát kínálja. A "list" egy string és kifejezés lista, vesszővel elválasztva. Minden string vagy kifejezés a lista sorrendjében íródik ki. Záró újsor nem íródik ki. A kifejezések kiértékelődnek, és az eredményük a last változóban tárolásra kerül. A stringek pedig egyszerűen kiírásra kerülnek, speciális karaktereket is tartalmazhatnak. A speciális karakterek a backslalsh karakterrel kezdődnek (\). A speciális karakterek a következőek: "a" (figyelmeztetés, vagy bip), "b" (backspace), "f" (lapdobás), "n" (újsor), "r" (kocsi vissza), "q" (idézőjel), "t" (tabulátor) és "\" (backslash). Minden más, a backslash után levő karaktert figyelmen kívül hagy a program.

{ utasítás_lista }

Ez egy összetett utasítás. Ennek segítségével lehet több végrehajtandó utasítást egybekapcsolni.

if ( kifejezés ) then utasítás1 [else utasítás2]

Az if kiértékeli a kifejezést, és végrehajtja az utasítás1-et, vagy az utasítás2-t, a kifejezés értékétől függően. Ha a kifejezés eredménye nem nulla, az utasítás1 hajtódik végre. Ha az utasítás2 létezik, és a kifejezés eredménye nulla, az utasítás2 hajtódik végre. (Az else ág kiterjesztés.)

while ( kifejezés ) utasítás

A while utasítás mindaddig végrehajtja az utasítást, amíg a kifejezés eredménye nem nulla. Az utasítás minden végrehajtása előtt kiértékeli a kifejezést. A ciklus akkor fejeződik be, ha a kifejezés eredménye nulla lesz, vagy ha végrehajtódik egy break utasítás.

for ( [kifejezés1] ; [kifejezés2] ; [kifejezés3] ) utasítás

A for utasítás egy utasítás ismételt végrehajtását vezérli. A kifejezés1 a ciklus előtt kiértékelődik. A kifejezés2 az utasítás minden végrehajtása előtt kiértékelődik. Ha nem nulla, az utasítás végrehajtódik, ha nulla, a ciklus véget ér. Az utasítás minden végrehajtása után, a kifejezés3 kiértékelődik, mielőtt a kifejezés2 kiszámolódna. Ha a kifejezés1 és a kifejezés3 hiányzik, a kiértékelődésük helyén semmi nem fog történni. Ha a kifejezés2 hiányzik, az olyan, mintha a kifejezés2 helyén egy olyan kifejezés lenne, amelynek az eredménye mindig 1. (Az opcionális kifejezések egy kiterjesztés.) A következő ekvivalens kódokat ad a for utasításra:

kifejezés1;
while (kifejezés2) {
   utasítás;
   kifejezés3;
}

break

Ezzel az utasítással ki lehet lépni a legbelső while, vagy for utasításból.

continue

Ez az utasítás (kiterjesztés) azt eredményezi, hogy a legbelső for utasítás egy új ciklust kezd.

halt

Ez az utasítás (kiterjesztés), ha végrehajtódik, azt eredményezi, hogy a bc kilép.

return

Nulla értékkel tér vissza egy függvényből (lásd még a függvények fejezetet).

return ( expression )

A kifejezés eredményével tér vissza a függvényből (lásd még a függvények fejezetet).

PSZEUDO UTASÍTÁSOK¶

limits

Kiírja a bc adott verziója által használt határokat. Kiterjesztés.

quit

Ha a quit utasítást beolvassa, a bc feldolgozó kilép. Nem számít, hogy az utasítás hol található (pl. az "if (0 == 1) quit" hatására is kilép a bc.)

warranty

Kiírja a figyelmeztető üzenetet. Kiterjesztés.

FÜGGVÉNYEK¶

define name ( parameters ) { newline
    auto_list   statement_list }

A paraméterek számok, vagy tömbök lehetnek (kiterjesztés). A függvény definícójában nulla, vagy több paraméter definiálható, vesszővel elválasztva. A számok csak érték szerinti átadással, a tömbök csak cím szerinti átadással hívódnak meg. A tömböket a paraméterek között a "név[]" módon kell specifikálni. A függvényhívásnál a szám paraméterek teljes kifejezések lehetnek. A tömböknél ugyanaz a jelölés használandó, mint a definiáláskor. A nevesitett tömbök cím szerinti átadással kerülnek a függvényhez. Mivel a függvény definíciója dinamikus, a paraméterek száma és típusa csak a hívás pillanatában kerül ellenőrzésre. Ha ebben eltérés mutatkozik, egy futási-hiba váltódik ki. Futási-hiba váltódik ki akkor is, ha egy nem létező függvényt hívunk meg.

Az auto_list egy opcionális változó lista, amely "helyi" változókat tartalmazza. A szintaxisa: "auto név, ... ;". (A pontosvessző opcionális.) Minden név egy auto változó neve. Tömbök is definiálhatóak így, a szokásos módon. Ezek a változók a vermen kapnak helyet, a függvény belépése után. A változók ezután inicializálásra kerülnek nulla kezdőértékkel, és a függvény végrehajtása során használhatóak. Amikor a függvény kilép, ezeket a változókat eltávolítja a veremből, így az eredeti értékük helyreállítódik. A paraméterek is auto változók, amelyek a függvény meghívásakor kapják meg értéküket. Az auto változók különböznek a tradícionális helyi változóktól a következő dologban: ha A meghívja a B függvényt, B látja az A auto változóit, hacsak B-ben nincs ugyanezen néven is auto változó definiálva. Azon tény miatt, hogy az auto változók és a paraméterek egy vermen kapnak helyet, a bc kezeli a rekurzív függvényeket is.

A függvény törzse bc utasítások listája. Az utasításokat pontosvesszők, vagy újsorok választják el. A return utasítás hatására a függvény végrehajtása véget ér, és visszatér egy értékkel. Az első forma, a "return", 0-át ad vissza a hívónak, míg a második, "return ( kifejezés )", kiértékeli a kifejezést, és az eredményt adja vissza. A függvény végén, ha mást nem írunk ki, mindig van egy "return (0)", ez megkímél attól, hogy explicite ki kelljen írni a return utasítást.

A függvényeknél megváltozik az ibase változó használata is. A függvény törzsében szereplő minden konstans, a függvény hívásakor használatos ibase alapján konvertálódik. Ha az ibase-t megváltoztatjuk egy függvényben, annak nem lesz hatása, kivéve a read standard függvényt, amely mindig az ibase aktuális értékét használja a számok konvertálásához.

MATEMATIKAI KÖNYVTÁR¶

s (x)

Az x (radián) színusza.

c (x)

Az x (radián) koszínusza.

a (x)

Az x arkusz tangense.

l (x)

Az x természetes logaritmusa.

e (x)

Az e x-edik hatványa.

j (n,x)

Az n-ed rendű Bessel fuggvenye x-nek.

PÉLDÁK¶

Az itt következő példában a matematikai könyvtárban található hatvány függvény definícióját mutatjuk be. A függvény POSIX bc nyelven íródott.

scale = 20
/* Kihasználja a következó tényt: e^x = (e^(x/2))^2.
   Mikor az x elég kicsi, a következő sort használjuk:
     e^x = 1 + x + x^2/2! + x^3/3! + ...
*/
define e(x) {
  auto  a, d, e, f, i, m, v, z
  /* Ellenőrzi az x előjelét. */
  if (x<0) {
    m = 1
    x = -x
  }
  /* Elófeltétel. */
  z = scale;
  scale = 4 + z + .44*x;
  while (x > 1) {
    f += 1;
    x /= 2;
  }
  /* Inicializálja a változókat. */
  v = 1+x
  a = x
  d = 1
  for (i=2; 1; i++) {
    e = (a *= x) / (d *= i)
    if (e == 0) {
      if (f>0) while (f--)  v = v*v;
      scale = z
      if (m) return (1/v);
      return (v/1);
    }
    v += e
  }
}

A következő kód a bc kiterjesztett szolgáltatásait használja, egy egyszerű csekkfüzet egyenleg kiszámolására. Legjobb, ha ezt a programot fájlba lementjük, hogy többször is használhassuk anélkül, hogy újra be kelljen gépelni.

scale=2
print "\nCsekkfüzet program!\n"
print "  Emlékeztető, a letétek negatív tranzakciók.\n"
print "  Kilépés 0 összegű tranzakció bevitelével.\n\n"
print "Kezdeti egyenleg? "; bal = read()
bal /= 1
print "\n"
while (1) {
  "jelenlegi egyenleg = "; bal
  "tranzakció? "; trans = read()
  if (trans == 0) break;
  bal -= trans
  bal /= 1
}
quit

A következő függvény a faktoriális rekurzív definíciója.

define f (x) {
  if (x <= 1) return (1);
  return (f(x-1) * x);
}

ELTÉRÉSEK¶

A különbségek legfőbb forrásai a kiterjesztések, hol egy szolgáltatás lett kiterjesztve, hogy több lehetősége legyen, hol pedig új szolgáltatás lett létrehozva. A következó lista megmutatja a különbségeket és a kiterjesztéseket.

LANG környezeti változó

Ez a verzió nem követi a POSIX szabványt a LANG környezeti változó használatában, és minden környezeti változó az "LC_" prefixszel kezdődik.

nevek

A tradícionális és a POSIX bc -ben a funkciók, változók és tömbök nevei csak egy karakter hosszúak lehettek. Itt már több karaktert is használhatunk, de a neveknek betűvel kell kezdődni és csak betűket számokat és aláhúzásjeleket tartalmazhatnak.

Stringek

A stringek nem tartalmazhatnak NUL (ASCII nulla) karaktert. A POSIX szerint bármilyen karakter lehet egy stringben.

last

A POSIX bc-ben nincs last változó. Néhány implementáció a pontot (.) használja erre a célra.

összehasonlítások

A POSIX bc csak az if, vagy a while utasításban enged meg összehasonlításokat, vagy a for utasítás második kifejezésében. Továbbá, utasításonként csak egy relációs operátor van megengedve.

if utasítás, else ág

A POSIX bc-ben nincs else ág.

for utasítás

A POSIX bc-ben minden kifejezésnek szerepelnie kell.

&&, ||, !

A POSIX bc-ben nincsenek logikai operátorok.

read függvény

A POSIX bc-ben nincs read függvény.

print utasítás

A POSIX bc-ben nincs print utasítás.

continue utasítás

A POSIX bc-ben nincs continue utasítás.

tömb paraméterek

A POSIX bc-ben nincsenek tömb paraméterek. Más implementációkban lehetnek.

=+, =-, =*, =/, =%, =^

A POSIX bc-ben nincs szükség ezekre a "régi stílusú" értékadó operátorokra. Ez a verzió megengedi ezeket. Használd a limits utasítást, hogy megtudd, hogy az installált verzió megengedi-e ezeket. Ha igen, az "a =- 1" kifejezés csökkenti az a értékét 1-gyel, egyébként pedig az a értékét beállítja -1-re.

szóközök a számokban

A bc más implementációi megengedik szóközök használatát a számokban. Például, az "x=1 3" kifejezés az x változóhoz hozzárendeli a 13-at. Ebben a bc-ben ugyanez az utasítás szintaktikai hibát ad.

hibák és végrehajtás

Ez az impelmentáció különbözik a többitől abban, hogy mely kódokat hajtja végre, mikor egy szintaktikai, vagy más hibába belefut. Ha egy szintaktikai hibát talál a függvény definíciójában, a hibakezelő megpróbálja megtalálni az utasítás elejét, és folytatni a függvény feldolgozását. Ha a szintaktikai hiba a függvény törzsében következik be, a függvény nem lesz definiálva, és nem lehet meghívni sem. Az interaktív végrehajtási blokkokban levő szintaktikai hibák érvénytelenítik az egész blokkot. Egy végrehajtási blokknak minősül az az utasítássor, amely a következő soremelésig tart. Például:

a = 1
b = 2

{ a = 1
  b = 2 }

Megszakítások

Egy interaktív végrehajtás során, a SIGINT szignál (általában a terminálról érkező Control-C karakter generálja) hatására a jelenlegi blokk végrehajtása megszakad. Kijelzésre kerül egy "futási" hiba, hogy melyik függvény lett megszakítva. Miután minden futási struktúra kiürül, egy üzenet kerül kiírásra a felhasználó felé, hogy a bc kész további adatok fogadására. Minden korábban definiált függvény továbbra is definiálva marad, és minden nem-auto változóban a megszakításkori érték lesz. Minden auto változó (a függvények paraméterei is) törlésre kerül a kiürítési eljárás során. Nem-interaktív végrehajtáskor a SIGINT szignál az egész bc futását megszakítja.

HATÁROK¶

BC_BASE_MAX

A legnagyobb kimeneti számrendszer, jelenleg 999. A maximum bemeneti számrendszer 16.

BC_DIM_MAX

Ez a jelenlegi pontossági határ, 655535. Az ön installációjában más lehet.

BC_SCALE_MAX

A tizedes pont előtti és utáni számjegyek számát az INT_MAX határozza meg.

BC_STRING_MAX

A karakterek maximális száma egy stringben INT_MAX.

exponens

A hatványozás operátor (^) kitevőjének maximum értékét a LONG_MAX határozza meg.

szorzás

A szorzó rutin inkorrekt eredményt adhat, ha a számnak (LONG_MAX / 90)-nél több számjegye van. 32-bites long-nál ez 23,860,929 számjegy.

kód méret

Minden függvénynek és a "fő" programnak is limitálva van a mérete 16384 byte lefordított kódban. Ez a határ (BC_MAX_SEGS) könnyen túlléphető, ha több, mint 16 1024 byte-os szegmensünk van.

változó nevek

A jelenlegi limit az egyedi nevekre 32767 mind az egyszerű változókra, mind a tömbökre és a függvényekre.

FÁJLOK¶

DIAGNOSZTIKA¶

HIBÁK¶

SZERZŐ¶

Philip A. Nelson
phil@cs.wwu.edu

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK¶

MAGYAR FORDÍTÁS¶